Kész a tető

Időközben elkészült a tetőnk, csak nem jutottam odáig, hogy megmutassam. (Ezek a képek sem mutatnak túl sokat, de meglehetős idő hiányban szenvedek:)
2 hét alatt készült el. Ez idő alatt volt minden. Többszöri eső, orkán erejű szél, fagy. Mióta elpakoltak a mesterek, azóta gyönyörű őszi idő van:)) Ezen valahogy meg sem lepődöm.
Szerencsére a legtöbb gerenda megfelelő volt, csak 1-2 db-ot kellett cserélni. De új cseréplécezést, párkányt, ereszcsatornát tettek fel. Le lett fóliázva és végre a sárga előtető is elbontásra került. Az udvar úgy nézett ki, mint valami csatatér. A ház előtti kis előkert meglehetősen megsínylette a munkálatokat. De beletörődtem. Tudom, hogy ezt máshogy nem tudták megoldani. A növénykéim remélem tavasszal új erőre kapnak.
Azóta hétvégente megy a romeltakarítás kint és bent egyaránt. De haladunk, rendeződünk. Mindig egy lépéssel közelebb jutunk a cél felé:)

Varrtam

A varrás számomra a mumus. Annyi varrott dolog tetszik, de elég kétbalkezes vagyok e terén. Nem is sűrűn merészkedem nekiállni. Rendszeresen a nyakamban felejtem a centit és csak szemre szabom az anyagot, a gombostűt mindig elfelejtem használni és még sorolhatnám. A végeredmény ennek megfelelő szokott lenni:) Túl nagy dolgokat nem is készítek, csak párnahuzatot és pár apróságot. Szó, mi szó, lehetne ezt precízebben is művelni.
Viszont nagyon tetszenek a kis varrott horgolótű tartók. Amiben akár egy utazáshoz szépen lehet rendszerezni a használt tűket, szemjelölőket, pár apróságot. Legyen szép a szemnek, legyen jó kézbe venni, csaljon mosolyt az arcra.
2 hónapja gyűjtöm a bátorságot, hogy nekiálljak. Mindig elővettem az anyagokat, rendezgettem őket, hogy milyen kombinációban legyenek. Elővettem a kis kiegészítőket, de nekiállni nem nagyon mertem. Viszont most már nem halogathattam tovább, ajándék lesz és jövő héten itt a nagy nap, amikor is átadásra kerül.
Úgyhogy nekiveselkedtem. Elővettem és használtam a centit:) Igyekeztem nagyon precíz lenni. Varrtam, bontottam, varrtam, bontottam:) De tegnap hajnalban csak elkészült. Alig vártam, hogy végre berendezhessem és egészben lássam, hogy mi lett az addig csak fejben létező kis tartóból.
Bőven van hibája, de magamhoz képest igyekeztem a legjobban kihozni belőle. Remélem szeretni fogja a gazdája! 

 

Nád a házam teteje, teteje

Az úgy volt, hogy a tavalyi nagy rontom-bontom után elhatároztuk, hogy az idén semmi nagy felújítási munkába nem kezdünk. Viszont a tetőnk állapota meglehetősen ramaty. Egyrészt lefóliázva sincs, a födém sincs szigetelve, a cserepek szegények pedig meglehetősen múlékony és málékony állapotban vannak. A gerendák közül pedig jó pár cserére szorul.
Augusztusban a férjecském vett egy nagy levegőt és felhívta az ácsot, mikor tudna bennünket beütemezni. Erre most került sor.
Múlt hét végén jöttek, lekapták a cserepeket, elkezdték a munkálatokat. A hétfői nagy esőt meglehetősen idegesen töltöttük, mert még csak le van fóliázva a szerkezet. De szerencsére minden rendben volt, nem lett halastó a nappaliban.

Háztűznézőben. Ebbe a szépségbe szerettünk bele:)))

Jaj de örültem, amikor a kutyaól végre elbontásra került:)

Szépek vagyunk, ugye? :))

Tudom, hogy házat felülről lefelé, belülről kifelé újítunk. De a pénztárca nagy úr. Nekünk így jönnek össze a dolgaink.
Elbontásra kerül a csodálatos sárga, drótüveg terasz. Helyette csak egy féltető lesz. Őszintén ezt nagyon várom, mert borzasztó volt ez a sárga szerkezet. Az előző tulajok minden egyes üveget berúgtak vagy kilőttek légpuskával. Az amúgy is csúnya építménynek ez nem használt.
Meglehetősen feldúlt állapotok vannak nálunk, több szomszéd is megkérdezte, hogy mit történt, inkább elbontjuk az egészet? :)) De csak egy kis türelem és rengeteg munka (és pénz) és ismét egy fokkal szebbek és energiatakarékosabbak leszünk.
Hajrá ácsok!!

Helló október

Elkapott az őszi láz. Minden értelemben. Egyrészt nagyon szeretem ezt a színkavalkádot, csípős időt másrészt sikerült elkapnom valami nyavaját. Így a hétvégét kicsit lazítósabbra fogtam (egy jó kis csobánkai túra és kert rendbetétel mellett:)))
Ajándékba készült egy kis októberi hangulatú egérke. Szerettem készíteni. 

:)

A garázs

Na, tegnap hazaérve gyorsan kattintottam párat a garázsról. Még szerencse, mert utána elkezdett esni az eső, ami azóta is csak esik és esik és esik.
Szóval. A házikónkhoz két melléképület tartozik, egy házhoz közelebbi és a telek végében egy másik. A régi tulajok a hátsóból próbáltak kialakítani garázst, de az olyan picike, hogy max egy kispolski férne el benne. Másrészt egy esetleges hóesés esetén nem túl mókás végiglapátolni az egész telket, hogy hozzáférjünk az autóhoz. Így mi úgy terveztük, hogy az első melléképületet fogjuk garázzsá alakítani. Ami persze nem ment simán, mivel kiderült, hogy meglehetősen rosszul megépített műről van szó. Így az átalakításból végül bontás és építés lett. A felépülés után a mestereink mindenféle indokra hivatkozva tologatták az épület színezését. Ami végül olyan szépen eltolódott, hogy pár hete lett csak kész. De utólag nem is bánom, mert így a jég nem tett kárt az épületben.
Mutatok pár képet, hogy miből indultunk és most hogy állunk. Megemlíteném, hogy nem a mi rumlink látható a képen:) Ezt még a kulcs átvétel előtt fotóztam.

Ő az első melléképület, belőle lett a garázs. Őszintén majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, amikor kezdtük bontani, mert jó pár hétig a kis szobájában laktunk, amikor belülről szét lett bombázva a ház.

Ez pedig a jelenlegi állapot. Helyet kapott benne egy kis fürdőszoba, egy kis egyéb helyiség illetve egy 1 autónak megfelelő garázs
A következő rész, amiről nincs igazán fotóm. Nem tartozott a kedvenc szegleteimhez.
 

Az első és a hátsó melléképület között volt minden. Giga betonalapra épült fáskamra, állattartásból visszamaradt "derítő", kültéri budi, monolit födémes disznóól. (Ettől kaptunk agymenést, miért kellett egy ólra beton födém?) Az, hogy a szomszéd épületen kicsit túltolták a tetőt és a mi épületünk tartotta, már csak hab volt a tortán.
De ez szerencsére már a múlt. Helyette most van egy téglakerítés és még rendezésre váró zöldterület.

A szomszéd kerítését is mi építettük meg, mert a "kedves" bácsiék mindenféle összegyűjtögetett lomból akarták megcsinálni. Így inkább benyeltük, csak ne sárga és zöld lemezeket kelljen nézegetnünk. De akkor majdnem elvesztettem az önmérsékletem, amikor a néninek volt képe megkérdezni, hogy milyen színű lesz az ingyen kerítése. Grrrr. Na mindegy, ez is elmúlt.
Szóval így állunk most. Kifejezetten szeretem, hogy a kis udvarunkon még bő egy méterrel bővült a zöld rész, azzal, hogy megszűnt a kocsibejáró és csak egy járda lett helyette.
Most ennek a kis szegletnek a rendbetétele jön. Ezen agyalgatok. Délig éri napfény, utána a kerítés miatt beárnyékolódik. Gondoltam iszalagra, örökzöld orbáncfűre, amit a kerítés melleti pici sávba tudok ültetni (túl nagy növényt sajnos nem, mert elég szűk sávot hagytak a térkövesek. Nem is értem. Egyrészt, hogy miért tették oda másrészt miért olyan keskenyen. Mire hazaértem ez lett. Mindegy a rumli helyett ez is szuper.)  Még fel kell robizni az egész területet, mert tele van törmelékkel. Utána tudjuk füvesíteni. De ez már csak móka és kacagás:)

Itt van az ősz

Bekopogott az ablakon. Reggel ködbe búrkolózott minden, a levegőben pedig a kéményekből felszálló füst terjengett. De szeretem ezeket a reggeleket.
A kis kertemben még virulnak a virágok, de néhányukon már látszik az ősz. Lassan össze kellene kapnom magam és elültetni a tavasszal kivett tulipán és nárcisz hagymákat. De pár dolgot át szeretnék ültetni és még nem gondoltam ki, hol lenne jó helyük.
Kikerült a földből a jégeső miatt kidőlt fenyő gyökere. A helyére vérszilvát ültettünk. Szép kis fa. Remélem jól fogja érezni magát nálunk. Jó érzés elmenni mellett. Egy kicsit betapasztotta azt az űrt, amit a fenyő hagyott maga után. Egész nyáron elfordított fejjel, más útvonalon közlekedtem a hátsó melléképületbe, annyira nem tudtam elviselni, hogy nincs ott. De most megint jól érzem magam.
Szorgosan telnek a napok. Mindig van, mit csinálni.
A romkertben még mindig terem a málna, pár szem paradicsom is akad, a paprikákon pedig szépen csüngenek a termések.
Múlt hétvégén kiszedtem az eprest, rendbe tettem a helyét és új palántákat ültettem. Clery fajta a zöme és vettem még 10 tő folyton termőt. Kíváncsi vagyok rájuk és nekik is szurkolok, hogy átvészeljék a telet.
És van még egy nagy haladás. Végre-végre. Röpke 1 év várakozás után színt kapott a garázsunk. El sem hiszem:))) Majd mutatok róla képet, csak a nagy örömködés közben elfelejtettem lefotózni:)

Paprika

Azért az olyan jó érzés, amikor az ember lánya a saját kis termését szüreteli!

Ma ők kerültek a kosaramba:)

Meli segíts! Mit találtam?

Ricsi séta alkalmával egy sódarkupacból kandikált ki ez a növényke. Nem hagytam ott, kihúztam, itthon meg elültettem. Az a vicc, hogy ismerem, de mégsem ismerem. Hiába keresgélek, nem találom hogy hívják. A felső levelei zöld-fehérek, mint a kecskerágónak, és fehér kis virágai vannak.

Madaras poszt madarak nélkül

Ugyanis nem tudok madarat fotózni, túl gyorsak. Helyette rakok be virágokat, azok nem szaladnak el.:)

Kora tavasszal csatlakoztam a madárbarát kert programhoz. Helyeztem ki a meglévőkön túl további etetőket és itatókat. Valamint kihelyeztem egy "B" odút is. A fészekrakás megkönnyítésére a barátnőm kutyusától kértem segítséget:)) Az ő szőrét tettem ki több helyre, amelyet a madárkák nagy örömmel fogadtak. Eszméletlen mennyiség elfogyott. Szerettem figyelni, ahogy gyűjtögetik a tartóból a pihe-puha fészekanyagot.
Az etetés elmúltával az itatók maradtak csak.

Sok-sok szárnyas vendég megfordult nálunk. És nagy örömömre lakó is. Az odúkban egy cinke és egy veréb pár költött. A fenyőfánkon egy gerle pár, a borostyánban és a jégvihar miatt kidőlt fenyőn pedig rigók laktak:(( De vannak még rozsdafarkúink is.
Egész nyáron találkoztam cinkével, rigóval. Egyszer egy szajkó is csipegetett nálunk. Valamint hétvégén egy tengelic pár ringatózott a virágokon. Majdnem elriasztottam őket az ujjongásommal, úgy megörültem nekik:))
Kedves látvány volt, ahogy a kis rigó a fészekből már kikerülve a földön ugrándozva követi a szüleit és tanulja az életet. Vagy ahogy a kis verebek próbálgatták a szárnyaikat.
Ahogy beköszönt a hideg rendbe teszem az odúkat, hogy jövőre újra szívesen vegye birtokba egy tollas család. Tervben van még egy "c" típusú odú kihelyezése is, csak a helyét kell kitalálnom.

Könyvvásár

Árúba bocsátom néhány könyvemet. Nagyon szép állapotúak, vigyáztam rájuk. Örülnék, ha valaki újra olvasná őket!

Ha érdekel valamelyik, írj:)

Málna

Azt hiszem kijelenthetem, hogy folyton termő málnatöveink vannak. Juppiii!
Nagyon szeretem! Minden nap csemegézek róla. Tartsa meg jó szokását:)))

Cirmos cica

Még egy ajándék. Egy lusta macska:))

A minta szintén a pinterest-ről: https://amigurumi.today/large-ami-cat-crochet-pattern/

Annyi, hogy az ajánlottnál nagyobb tűvel készítettem, mert nagyobbat szerettem volna.

Beindultak a paradicsomok

4 tő paradicsom van a romkertben. Végre beindultak, mint a bélyeg szakkör. Pár naponta le tudok szedegetni róluk jó pár pirospozsgás termést. Az elmúlt években nem volt szerencsém velük. Örökké elvitte őket a gombás betegség. Ebben az évben szerencsére nem lett bajuk, "csak" a jég verte el őket. De helyre jöttek és most hozzák finomabbnál finomabb terméseiket:)

Mackó koma

Babaköszöntő ajándéknak készült ez a kis csálé mackó. Az összeállításnál kicsit elbénáztam, de remélem így is szerethető lesz.

A pinterest-en találtam a mintát. Nagyon egyszerű, pikk-pakk elkészíthető.
http://polinakuts.blogspot.hu/2016/12/free-english-crochet-patterns-rabbit.html?m=1

Kerti hangulat

Csak úgy, mert jól esik rájuk néznem:)

 

Nyári napok

Telik a nyár. A kertben virágoznak a dáliák, a rózsák pedig másod virágzásba kezdtek. De csak a dézsában lévők. A kertben, szabadföldben lévő tövek nem akarnak virágozni, még a talajtakaró rózsán sincs virág. A gyomlálással eszméletlen el vagyok maradva. Meglehetősen szabadjára engedtem most mindent. Amúgy, tetszik ez a kaotikusság. Szeretem, hogy a terasz mellett nő a repce, napraforgó, zab, ahogy a madarak kifötörték az etetőből. Legalább lesz mit szemezgetniük:)

A romkertben elkezdett érni a paradicsom, csak még időm nem volt megkóstolni. A málnán pedig még mindig akad egy-két szem csemegéznivaló.

A szamócát újra kell telepítenem, egyrészt már 4 évesek a tövek, az idén elég kevés lett rajtuk, de ez köszönhető annak is, hogy a nagy tél sok tőben kárt tett. 

Jó elnézelődni. A madárkák is így lehetnek, mert mostanában kifejezetten sokan vannak nálunk. Egy veréb pár beköltözött a piros házikóba, az odúban egy cinke pár lakik. De rendszeresek a rozsdafarkúk, rigók. És egyre többször látok zöldikéket, sőt egy szajkó is járt már nálunk. 

A múlt héten pár napot nem voltunk itthon. De olyan jó volt hazatérni a saját kis fészkünkbe. Fiatalabb koromban valahogy nem éreztem át a mindenütt jó, de legjobb otthon gondolatot. De most olyan jó volt benyitni a kapun és köszönteni a kedves dolgokat.

Egy lépés előre, kettő hátra

Kezdek felocsúdni a jég okozta sokkból. Szegény kis kertünket eléggé meggyepálta. A hátsó fenyőt sajnos ki is kellett vágnunk. Annyira eldöntötte a vihar, hogy már nem tudtuk visszahúzni. Nagyon sajnálom szegényt. Rossz érzés most kimenni az udvarra, nem is szeretek arra nézni, olyan szomorú, kopár látvány.

Amiatt is szomorkodom, mert végre kezdett jó kis hangulata lenni a kertnek. Nálunk sajnos nincs sok fa, ennek az egynek a hiányát nagyon megérezzük. Most ötletelünk mit is ültessünk a helyére. De sajnos minden idő, mire ilyen szép nagyra megnő, mint ez volt. 

Még javítanunk kell a falat, cserepeket. Kicsit most úgy érzem egy lépést teszünk előre és kettőt hátra. Kicsit végre szépülünk, majd történik vmi és takaríthatjuk a romokat.

Jó lehangoló vagyok, ugye?

Ezt a képet jobban szeretem. Egy esős nap, ilyenkor minden felfrissül és ebből a nézetből nem látom egyből, hogy nem látom a fenyőt:/
Felénk nagy-nagy forróságok vannak. Egyre jobban meggyötri a virágokat, bokrokat. Az orgonáknak már sülnek a levelei. A rózsák másodvirágként hozott kis bimbói pedig bimbó állapotban összeaszalódnak. A romkertbe ültetett, cserépben lévő rózsák viszont nagyon jól érzik magukat. Lehet ősszel a többi David Austin rózsát is kiszedem nagy cserépbe, mert a jelenlegi helyükön csak sínylődnek.

A romkertben elkezdett pirosodni a paradicsom és minden nap tudok csipegetni pár szem málnát. Nekik nagyon örülök.

Hétvégén pedig ezt a kis bogár hotelt találtam az Aldiban. Nem tündéri? Imádom az ilyen kis házikókat. Nem is értem hogy-hogy nem házikó volt a jelem az oviban:))))

 

Jégeső

Tegnap reggel nyugodtan ültem a teraszon. Nézegettem a kis növényeimet, gyönyörködtem és örültem, hogy a mesterek végeztek a garázs színezésre való előkészítésével. Minden szép volt, békés és ép.
Délután egyszer csak lecsapott ránk Mordor. Olyan iszonyatos jégeső zúdult a városra, hogy még ilyet nem láttam. Dolgozni voltam, félve mentem haza, hogy mi fog várni.
Úton hazafelé az utakat növénytenger borította, mindenhol letört ágak, egy csomó keresztbe tört fa és levelek. Jó pár betört szélvédőjű autóval találkoztam. Az utcánkban tengernyi víz, a 3. szomszéd épp a cserepeit rakosgatta vissza, amit nagy darabon megbontott a szél.

Nálunk sem múlt el nyomtalanul ez az ítéletidő. Az egyik kerítésdarabról ledobált jó pár cserepet. A garázs oldalát szépen kicsipkézte a jég. A növények egy részét eldarabolta. És amiért nagyon fáj a szívem, hogy az egyik fenyőnket gyökerestől megdöntötte:(( 

Járhattunk volna rosszabbul is. De én ezeket a dolgokat is nagyon sajnálom. 

Szerencsére az autóink fedett helyen voltak. Akinek a szabad ég alatt állt, mind összeverte a karosszériát. Szörnyű idő volt. Szomorú volt tegnap este a Ricsi séta. Mindenhol csak a pusztulás látszódott és a katasztrófavédelem és tűzoltóság szirénázása hallatszott késő éjjelig.

Ma reggelre megint minden békés, nyugodt, az élet megy tovább. 

Nem saját képem, egy ismerős osztotta meg.

Az eper szezont megnyitom:)

Beindultak a kis bokrok!

Rózsák

A rózsaszínek nyitották a sort. Imádom őket!

A romkert:)

Alakul. Bár vannak részek, ahova inkább nem pillantok, de azért a kiinduló állapothoz képest pazar a helyzet:)) Több tényező nehezíti itt a kertészkedést, de azért még próbálkozom.

Nehezítő körülmények:
-én

-a volt tulaj szemétlerakónak használta ezt a területet

-nem túl tápdús talaj
-meglehetősen árnyékos fekvés
-csigák
-lótücskök
-eszméletlen mennyiségű borostyán

Nem részletezem mennyi munka volt, mire megtisztítottuk ezt a kis darab földet. Inkább mutatom, most hogy állunk.

Remek fotós képességemnek köszönhetően, "jól" látható a 4 tő paradicsom és a háttérben az eper.

Balra: málna, paradicsom, szamóca. Jobbra: torma tenger között ribizli és piszke

 

Innen nézve már érthető a rom elnevezés:)

A kis ágyásaim. Jelenleg még spenót és egy evésnyi retek van bennük. Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt tudom, hogy totál elkéstem minden mással. Úgyhogy fogalmam sincs mi a csudát tegyek a helyükre.

Az ágyások bal oldalát még ne nézzétek, bár nagyon a jobbat se:)) Inkább koncentráljatok csak a hagymavirágokra:)))

Tavasszal ültettem 3 tő ribizlit és egy piszkét. Mindegyiken lesz pár szem csemege!!!

Hamarosan az eperből is lehet szemezgetni.

A hétvégi kapirgálás során ismét a kezembe került egy kis darab a múltból:)

Szóval így állunk. Nem egy mintakert az tuti, de legalább már nem szeméttelep:))

Én kis kertem

4 éve, hogy elkezdtünk garázdálkodni a kis kertes házunkban. Szépen lassan formálódik, szépül kívül-belül, mind a ház, mind az udvar. Lassan az udvart kertnek is hívhatjuk. Párszor mutattam képeket a kiinduló állapotokról, most megint egy kis ilyen volt-ilyen lett bejegyzést következik:) Ez valószínű csak nekem érdekes, de egyszerűen olyan pusztulatos volt a kezdet és most olyan más, hogy minden nap hálás szívvel körbejárok a kis uradalmon és megsimogatom a virágaimat.
Néhány kedves kép a múltból:) Tényleg kedves! Nagyon örültünk, hogy legalább ilyenünk van:)

Azóta történt egy-két felújítás. A sok-sok bontás, túrás-fúrás közben próbáltam mindig elültetni egy-két növénykét, hogy zöldüljön ez a kis kopár világ. A férjemmel örök vitában voltunk emiatt, hogy miért alakítom a kertet, amikor útban vannak a munkálatoknak a növények. Teljesen igaza volt, de ha mindig arra vártam volna, hogy egyszer vége lesz a túrásnak, akkor még most sem lennének növényeink:))))
Jelenleg az egyik legnagyobb örömöm, hogy ősszel elkészült a térkövezés, és a régi betonbejáró megszüntetésével egy kicsit nőtt a zöld terület mérete. Ami most már tényleg zöld, mert keleget a fűmag:)

Ennek az állapotnak már nagyon örültünk:)

 

Hétvégi állapot. Szépen zöldül a fű:)

A kommandós akcióban ültetett virágok, bokrok is növögetnek. A sok-sok esőnek köszönhetően pedig egész szépen virít most minden.

Mindig tanulok vmit, szidom magam, amikor rájövök, hogy nem megfelelő helyre ültettem valamit, vagy esetleg miattam megy tönkre egy növény. De igyekszem és remélem az eredménye is meg lesz.

Nagyon-nagyon köszönöm a kedves blogbarátnőknek a sok-sok biztatást, könyvet, növénykéket, tanácsot, melyek mind segítettek, hogy ez a kis kert most itt tartson.