Újabb rongyika

Karácsonyra készült egy újabb kis kendő a korábban készült kis takaró tulajdonosának. 

Szeretem ezeket a színeket, jó volt megint velük dolgozni.

Karácsony

Boldogságban, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Visszaszámlálás

Sajnos nem láttam neki időben, így elég kapkodósan, de készülnek a kis meglepetések.

Az unokahúgaimnak készítettem ezeket a kis horgolmányokat. A nagyfülű koalát és a riadt pandát:) Sajnos nem tudtam időben szerezni biztonsági szemet, úgyhogy így elég rémült lett az ábrázata:) 

 A hétvége időjárása gyönyörű volt. Egy pici havazás, minden csupa dér. Igazi karácsony váró idő. Nagyon szeretem. 

És hogy ne legyen felhőtlen a hangulatom, elromlott a mosógépünk:/

Kávé mellé

A hétvégi sütés eredménye. Sima linzer tésztát gyúrtam (30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 1 csipet só, 1 tojás). Kinyújtottam, majd a sütipecséttel végig trappoltam a tetején. Majd fogtam egy poharat és kiszúrtam a kis köröket. Pogácsa szaggatóval valószínűleg szebb munkát tudtam volna végezni, jobban láttam volna, hogy hol a minta széle, de mivel azom nincs, így maradt egy borospohár:)

15 percig sütöttem 190 fokon és el is készültek. A minták szépen látszanak.

A tésztát meg lehetne bolondítani fahéjjal egyéb fűszerrel, kakaóval. De én a sima tésztát szeretem. A reggeli kávé mellé jó kis majszolni való:)

Ez nem a reklám helye, de hátha segítek vele, ha vki szeretne ilyen nyomdát. A sütipecsétet a tchibo-nál vettem. Ha jól láttam a weboldalukon, még kaphatók:)

Hétvégi mókolás

A horgolós kosárkámban tengődött ez a rongyika egy jó ideje. Még nyáron kezdtem el, de vmiért félreraktam. Hétvégén végre befejeztem. Nem lett tökéletes szokás szerint, de azért remélem örülni fog a kis gazdája.
A csodaszép időt kihasználva rengeteget sétáltunk, majd az esti teázós bekuckózáshoz készült egy kis linzer. Nyugis hétvége volt, feltöltődtem kicsit:)

Az 1. hó

A héten már volt egy gyönyörű deres napunk, de ma reggel vékony hólepelre ébredtünk. Holle anyó elkezdte megigazítani a dunyháit:)

Adventi naptár

Szülinaposunk van. Törtem a fejem mivel is lephetném meg. Végül is egy adventi kalendáriumra gondoltam, csak kicsit módosítva. Beszereztem mindenféle csemegét, egyenként becsomagoltam őket, majd minden kis csomag megkapta a maga rajtszámát. Végül bepaszíroztam őket egy ládikába.

Remélem sikerült örömet szerezni:)

Piros, piros, piros

Elkészült az adventi koszorú, tegnap meg is gyújtottuk az első gyertyát. Amíg a tervezés fázisában voltam, hogy milyen is legyen, több variáció is megfordult a fejemben. De végül csak nem tudtam elszakadni a piros-fehér-zöld párostól. Nekem ez az igazi karácsonyi hangulat:)

A koszorú díszek legtöbbjét a Ricsivel közös barangolások alatt gyűjtöttem, illetve a kert adta. 

Legyen áldott, békés adventje Mindenkinek!

Készülődöm

Hétvégén kint voltunk a tanyán, hoztam pár leylandi ágat, kitettem ide-oda, hogy egy kicsit ráhangolódjunk az advent érkezésére. Szombaton majd elkészítem a koszorút is. 

Amerikában most van a hálaadás. Szép rítus szerintem. Jó egy kicsit elgondolkodni és számba venni amink van, mi mindent köszönhetünk a gondviselésnek. 

Én is tartottam egy kis lelki leltározást. Sok-sok mindent és mindenkit fel tudnék sorolni. De főként köszönöm az egészségem, azt, hogy szerethetek és szeretve vagyok.

Jó készülődést mindenkinek!

Kész

Elkészült a térkövezés. Osztás-szorzás, sok megbeszélés, egyeztetés, érvelés stb. stb. után engedtünk a szomszédnak. A házuk mellett nem csinálunk szegélyt. Sok-sok futásba és egy siófoki félmaratonba került, hogy elengedjem ezt a témát:)))) Már nem érdekel. Örülök annak, ami van. Hogy végre nem esek-kelek az udvaron lévő gödrökben, hogy végre száraz lábbal tudok kiugrani a garázsba, hogy egy kicsit nagyobb lett a zöld területünk, hogy szépülünk.

Hétvégén, miután elpakoltak a mesterek neki is álltam kisuvickolni a házat. Mindent átmostam, lemostam, elmostam, felmostam. Meg volt az ablakpucolástól elkezdve az utolsó kis kallantyúig való nagytakarítás. Jó érzés volt végignézni a tiszta kis házunkon. Szépen lassan alakulunk. 

Tavasszal majd bevetjük fűvel a felszabadult kis részt. Most már nem mertem kockáztatni, jövő hétre megint fagyokat mondanak.

Úgyhogy az idei év munkálataival végeztünk. Most megint sok-sok munka és gyűjtögetés vár ránk, hogy a következő penzumnak neki tudjunk ugorni.

Elkezdődtek a bekuckózós esték. Jó végre egy kicsit elcsendesedni.

Kibújt a szög a zsákból

Jaaaajjjjjjj, olyan mérges vagyok, hogy fel tudnék robbanni. Kiderült, hogy az egy éve mellénk költöző idős házaspár egy igazi zsémbes, kötözködő párocska. A nyár folyamán is egyfolytában kaptuk az ívet, hogy mit csinálunk, miért zajonganak a mesterek, de most a térkővel teljesen kiidegelnek. Az egész munkálatok során mindig szem előtt tartottuk az ő dolgaikat, hogy véletlenül se okozzunk kellemetlenséget, kárt. Ezt oly annyira, hogy kaptak egy vadiúj kerítést is, ingyen. Csak azét, hogy ne az ő szedett-vedett, szityek-szutyok, toldozott-foltozott kerítésüket kelljen nézegetnünk.

Most a térkővezésnél is már az első kapavágásnál ott voltak, hogy mit csinálunk, mi ez a zaj. Grrrr.

A bejárónk meglehetősen szűk, az ő házfaluk az egyik "kerítésdarabunk". Eddig úgy nézett ki, hogy egy betonozott bejárónk volt, a házuk mellett elhagyva egy kis sáv, amibe kis talajtakarókat ültettem.

A térkövezésnél ezt a kis sávot szerettük volna megtartani, hogy ne egy nagy térkő felület legyen az egész, hanem egy kis zöld is legyen benne. Na ebben találtak fogást. Hogy az úgy nem lesz jó, feláztatjuk a házukat (sebaj, hogy az elmúlt 35 évben nem ázott fel, ugyan ezzel a megoldással). Raktunk szigetelő lemezt, profi cég végzi a munkát, be van állítva a lejtés, illetve nem vízipálmát akartam ültetni. De nem, hajthatlanok. Úgyhogy ma jeleztük a kivitelezőnek, hogy verjék szét a kész szegélyt és térkövezzék végig a házfalukig a bejárót:((((( Olyan rosszul esik. Szép lett volna ez a pici szegély. Illetve az még inkább rosszul esik, hogy örökké csak pampognak, miközben tényleg igyekszünk szépíteni a saját és az ő környezetüket is. Bezzeg a kerítésért nem ellenkeztek:(

Úgyhogy szomorú vagyok. Gonosz énem el is döntötte, hogy többet nem lapátolok előttük havat és nem nyírom a füvüket, mint eddig, én állat. Mekkora barom voltam:(

Helyzetjelentés

Korábban (a szemétkupacok a volt tulajé:)

Jelenleg (a szemétkupacok a mieink:)

Eltelt a nyár sok-sok munkával. Rombolás, építés, volt bőven mindegyikből. Így állunk jelenleg. Elkészült a garázs. Nagyon örülünk neki, már csak az lenne igazán jó, ha használni is tudnánk:))) Az udvar elég nagy részét fedő betonplaccot a nyár folyamán felvertük, így a szintkülönbség miatt egyelőre nem tudunk beállni:))
A héten elkezdődött a térköves munka. Őszintén szólva tűkön ülök, hogy végre száraz lábbal bejuthassak a házikóba és ne fél kg homok landoljon az ajtó előtt, ha leveszem a cipőm:) De türelem, térkövet terem.

Tervünk a következő. A felső képen látható rengeteg beton eltüntetésével, a hátsó melléképülethez csak egy járda vezetne, így nyerünk egy kis plusz zöld területet. 

Nagyon várom, hogy elkészüljön. De talán most már nem kell sokat aludni:)

Játszottam

Nagyon szeretem a hagyományos spárga gombolyagokat. Annyira tetszik ez az anyag. Már csak a gombóc látványa elvarázsol:) Van is jó pár gombolyagom, egy csöppet lehet több is, mint kellene:) De mentségemre váljon, használom is szorgalmasan mindenfélére. Most épp poháralátétek készültek. Egy hatos pakk már új gazdájánál várja, hogy munkába állhasson. Tegnap lazulásként pedig nekiálltam még egy szett készítésének. Szeretem a pohár alátéteket, szeretem a spárgát, számomra ez egy tökéletes párosítás:)

Álmatlanság ellen

Ha már nem tudtam aludni, kicsit kihasználtam a plusz időt:))

Hull a fáról a levél

Itt vagyok, itt vagyok, csak kicsit sok a munka:)

Beköszöntött az igazi ősz a kertünkbe. Minden növény készül a téli pihenőre, vagy készülne, ha végre kibányásznám őket a földből, vagy eldugdosnám őket. Hétvégén már tényleg rendbe kell tennem szegény kis kertem, szégyellem magam, hogy így elmaradtam mindennel.

Annyira szeretem az őszt, csodás színeket tud produkálni!

A kis árvácskák szépen megerősödtek, ontják a virágot. A borús, esős időben olyan jó rájuk nézni, ahogy virulnak.

A kis romkertből felszedtem a céklát, zellert, répát. Nem sok, de azért pár étkezésre elég lesz:) A málna még mindig ontja magáról a termést, úgy örülök neki, minden napra jut 1-2 szem csemege:)

Legyen mindenkinek szép hete!!

Itt van az ősz, itt van újra

Nem tudom mi van, de egyszerűen száguldoznak velem a napok. Elég sok teendő van mostanában. Emiatt szegény kis kertre nem sok idő volt. Hétvégén lenyírtam a füvet, de többre nem volt érkezésem.
A hátsó kis romkertem elég vadregényes lett. Sajnos sok termésről nem tudok beszámolni, mert a legtöbb vetést, palántát megzabálták a hülye csigák. De a málnát szerencsére nem szeretik. A tavasszal kapott pár tő szépen megerősödött. Remélem a telet is szépen átvészelik. Reggel egy kis csészényi termést szüreteltem. Úgy örültem nekik:)

Szóval elrohannak velem a napok. Egyszerűen se horgolni, se kézimunkázni nincs időm. Este beesem az ágyba, elolvasok egy-két oldalt és már ragad is le a szemem.
Remélem hamarosan normalizálódnak a dolgaim:) Annyira szeretem az őszt, nem akarom, hogy így elszaladjon mellettem.

Kicsit dicsekszem

Hétvégén lefutottam életem első félmaratonját. Sikerült! Megcsináltam! Egy kicsit most fülig ér a szám:) 

Szeretek mozogni, úgy gondolom mindenkinek meg kell találnia mit szeret. Lehet az séta, aerobik, bicikli, úszás, bármi, csak szeresse végezni.
Nekem a futás ilyen. Egy folyamatos harc önmagammal. Hiszen egyszerűbb lenne kifogást találni, hogy miért nem indulok neki, mert fáradt vagyok, nincs időm, meleg van, esik, majd este, majd reggel. Meg ha el is indulok, nem könnyű. Küzdök, ha gyorsabb szeretnék lenni, ha hosszabb távot próbálok teljesíteni. Az egyik fülembe a kisördög beszél, hogy elég lesz, miért kínzod magad, menj haza, lassíts, pihenj. A másik oldalon pedig a sport angyalka. Hogy ez az, meg tudod csinálni, képes vagy rá. 

Számomra a legjobb terápia, ha ideges, mérges, fáradt vagyok. Felkapom a cipőm, futok egyet és mire hazaérek mindjárt szebbnek látom a világot:) 

Annak idején úgy kezdtem, hogy fél km után nem kaptam levegőt. De a kitartás, gyakorlás végül csak meghozta az eredményt:)
Mozogni jó! Mozogni kell! Jó érzés, ha sikerül elérni a célom. Nem vagyok versenyszellem. Nagyon nem. Sosem tudott motiválni, hogy vkit legyőzzek, hogy én legyek az első. Csak magammal harcolok. Hogy sikerül-e teljesíteni a saját magammal szemben támasztott elvárásom. Most sikerült! Jó érzés!

"Fuss most! A 'majd' van, hogy sosem jön el!"

Meglepetések a kertből

Kicsit el vagyok havazva mostanság, szegény kis kertemre sem annyi idő jut, mint amennyit szeretnék. Így eshetett meg, hogy nem vettem észre egy gyönyörűen megnőtt hajnalkát a kerítés tövében.

Valószínű egy kis madár szórhatta el a magot, mert nem én ültettem. De gyönyörű! Örülök, hogy itt van:)

Gyerekkoromban, ha valahol ástunk, mindig reménykedtem, hogy előtűnik valami kincs. Sosem találtam semmit:) Az udvarunk egy-egy ásás alkalmával mindig meglepetéseket tartogatott. Sajnos mindenhol elásott szemétbe futottunk. Pár hete feltörtük az összes betont, amiben szintén a jobbnál-jobb dolgok voltak beleszórva. Fél bicikli, kerítésdarab, lánc, ami kéznél lehetett. Remek volt:( Viszont végre egy igazi kincs is napvilágra került. Bár az örömömet nem igazán értették a többiek, de én majdnem ugráltam a boldogságtól:)

Ez a gyönyörűség fordult ki a beton törmelékek közül:

Nagy boldogan biztonságos helyre vittem. Majd később nekiálltam rendbeszedni. Amit tudtam lecsiszoltam róla. De valószínű mielőtt a betonba dobták a kályhát is megjárhatta. 

 Ez lett a végeredmény. Most már a többi kis kulcsommal együtt díszlik a házban. Csak egy kincsesbánya ez az udvar:))

Telnek a napok

Lassan augusztus vége. Amit nem is bánok. Szeretem a nyarat, de a tavasz és az ősz a két kedvenc évszakom. A harmatos, ködös reggeleivel, a gyönyörű színeivel, illataival, plédbe burkolózó estéivel.

A kert is kezd átalakulni. A nyár elején még harsogó növénykéket itt-ott megviselte a nyári forróság. Néhány levél már kezd sárgulni. A növénykéim még nagyon fiatalok, kicsik, de szépen növögetnek. Pár év és egész formás lesz a kis udvarunk.

Reggelente mindig adok magamnak 10 percet, amikor kiülök a teraszra kávézni. Átgondolom a napom, simogatom az ölembe kucorodó kiskutyát és örömködöm ennek a kis háznak, udvarnak. De jó is, hogy egyre-egyre takarosabb látvány fogad. Fogynak a sitt kupacok, nőnek a növények, alakul a garázs. Mindig van minek örülni.

 

Horgolótű új ruhában

Egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy lehetne szebb horgolótűkkel munkálkodni. Nekem sajnos nincs régi, nagymamámtól rám maradt szépség, amiket pedig vásárolni tudtam, egyik rondább mint a másik. Nem vagyok kibékülve a mindenféle színű, műanyag nyelű tűkkel. Úgy gondolom, hogy bármilyen kézimunka a szép létrehozásáról szól, akkor az eszköz is legyen hívogató, öröm legyen kézbe venni. 

Többféle irányban próbáltam elindulni. Először gondolkoztam, hogy valamivel bevonom/ befestem az eredeti nyelet. De ezt elvetettem, valószínű vagy rossz tapintású lenne, vagy egy idő után lekopna a bevonat.

Próbáltam esztergályost szerezni, aki készítene nekem fa horgolótűt, de itt sem jártam sikerrel, senki nem akart játszani velem.

Így tovább agyaltam. Hétvégén a kis barátnémmal kinéztünk a gubera piacra és az első dolog, ami szembe jött velünk, ez a szép nyelű kés volt.

Nagy boldogon ki is fizettem és alig vártam, hogy nekiálljak átalakítani.

Az áldozatom ez a piros horgolótű lett. Őt utáltam a legjobban. Úgyhogy mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül trancsíroztam szét, hogy a műanyag burkolatból kiszabadíthassam a horgoló fejet.

Majd  a késnek estem neki. Ezt sikerült el is rontani, mert beletörtem a nyélbe. De megoldottam a problémát. Szépen kifúrtam a másik végét és abba erősítettem a horgolótűt.

A végeredmény számomra tökéletes lett.

Még átkentem faolajjal, hogy egy kicsit felfrissítsem a kiszikkadt fát és kész is lett a mű.

Nagyon örülök neki! Ilyenre gondoltam. Vele öröm lesz a horgolás:)

 

Csak mert szép

Ricsivel mindig látunk valami szépet.

"Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget." (Vincent Van Gogh)

Még egy horgolmány

Még egy kis horgolás készült. Ma ő is új gazdához költözik:) Most jöhet a hímzőtű:)

Nyári ajándék

Ugyan még nem aktuális az ajándékozott ünnepe, de ha hamarabb megkapja, talán ki tudja még használni ezt a kis strandtáskát:)

Nem sikerült lefényképezni, úgy, hogy vissza adja a kép a színeket. Mályva és bézs a két szín, amivel dolgoztam. Remélem tetszeni fog:)

Talán ezek a színek hasonlítanak az eredetihez.

 

Örömködöm

A 4 tő paradicsom elkezdett teremni. Magasságra nem sokat változtak mióta elültettem őket, de legalább egy kis termés lesz rajtuk. Tegnap meg is kóstol az első szemeket. Finomak:)

 

Csak úgy

"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak." (W.A.)

Eső, eső, még több eső, rengeteg eső

Egész héten fentem a fogam, hogy mennyi mindent fogok kint elvégezni hétvégén. Na ebből a sok mindenből semmi sem lett. Péntek este óta folyamatos zuhogó eső volt nálunk. Szombat hajnalban óriási szél, felhőszakadás. Azt hittem elviszi a házat. Sajnos a tanyán még nagyobb vihar volt, a szőlősorok nagy számát kidöntötte, nagy kárt csinált:( 

Két nap folyamatos eső volt, rengeteg csapadék leesett. 

Így beszorultam a házba. Tettem-vettem, meg egy kicsit horgoltam.

Ez a karkötő lett a végeredmény, látszik, hogy már begolyóztam a bezártságtól:)

A kertben semmit nem tudtam végezni. Remélem a héten valamelyik nap lesz annyi időm, hogy gyorsan lenyírjam a füvet, mert a sok víztől úgy nő mint a csuda. Nagyon kellene gyomlálni is.

A hátsó kis veteményesem sajnos siralmas. A csigákkal való harcban totális vesztésre állok. Mindent megesznek. A krumplit teljesen letarolták, de minden másban is kárt okoztak. Illetve még egy tanulság. Az eleinte nagy örömmel fogadott körömvirág, ami az ágyásokban nőtt, mostanra csak bosszúságot okoz. Neki is álltam kihúzgálni őket, mindent elnyomnak. Természetes növényvédelmük sincs, mert rengeteg fekete tetű tanyázott rajtuk, amik átmentek a környező zöldségekre is. Úgyhogy teljes kudarc:((( Igyekszem nem nekikeseredni, de azért sajnálom, hogy nem lett nagyobb sikerem. Reménykedtem, hogy végre lesz egy normális kis veteményes:(

Ez lett

Este elkészítettem a kis noteszem. Ez lett belőle. Most már csak be kell lakni:)

A csomagolópapírt régóta rakosgatom, még Brigi küldte benne a csodás Kerti örömök könyvet. Lehelet kis papír, annyira tetszett. Milyen jó, hogy eltettem, könyv borítónak szánta a sors:)

Közben egy tündér további ötleteket adott, hogy milyen borítót készítsek, úgyhogy ma megyek és vadászok még noteszt:)

Olyan nincs, hogy nincs

Egyre több a kis préselményem, valamit kezdenem kell velük. Egy részüket félre rakom további ördögi terveimhez, a többit pedig vmi kis rendszerezőbe kellene tenni. Egy kis házi növényhatározóra gondoltam. Ehhez keresgéltem vmi egyszerű, de nagyszerű noteszt. De igazándiból semmit sem találtam. Neten biztos lett volna, de mivel nekem mindig minden azonnal kell, ezért helyben próbáltam megoldani.

Az első probléma, hogy a kapható notik 90%-a színes fotókkal, mesefigurákkal volt ellátva. Ha még nem is lettek volna rém csúnyák, akkor vagy a papír nem volt megfelelően vastag vagy pedig vonalasak, négyzetrácsosak voltak. Én pedig ragaszkodtam a sima noteszhez. Én kis naiv azt hittem, hogy értékelhető kínálatot találok majd öko füzetekből, mert azoknak legalább semmiféle mintázat nincs az elején, de nem:( Az utolsó utáni boltban találtam végül egy darabot, amit megfelelőnek ítéltem. Sajnos az elején ennek is van egy kis logó, ami meglehetősen zavar, úgyhogy vmit tenni kell vele. 

Hol vannak már a régi szép emlékkönyvek. (Még őrzöm az enyémeket. Az egyiken selyemszerű fonalból szőtt szép bohóc fej van, a másik pedig bársony borítású egy kis hímzéssel díszítve). Mindenhol csak jegesmedvék, jégvarázsos királylányok:( 

Na szóval. Meg van a notesz, de így nem maradhat. Ebédszünetben haza kellett ugranom, úgyhogy kapóra is jött az otthon lét. Gyorsan szétborítottam a kellékes dobozt és elkezdtem tervezgetni, hogy hogy lehetne kicsit feldobni a füzetkét. Lassan alakul a fejemben a kép, mi is legyen belőle. Romantikus, kicsit habos-babos hangulatban vagyok, úgyhogy most ez a notesz is ilyen lesz (ha csak nem bosszant fel estig valaki, akkor lefestem az egészet feketére:))).

Legyen már este, úgy nekiállnék:)

 

 

Maszatolok

Olyan rég neki akartam rugaszkodni, de mindig visszatartott vmi, hogy egy kicsit rajzolgassak. Mindig lecsillapítottam magam, hogy nem vagyok egy Rembrandt, teljesen fölösleges festékpazarlás. 

Jó pár hete pakolászom már a vízfestéket és a papírt. Tegnap délután sikerült kicsit elcsendesedni és elővenni őket. 

A kis növényhatározót mindig úgy szerettem nézegetni, a szép kis rajzok mindig elbűvöltek benne. Azt ne is mondjam mennyire tetszenek a botanikai metszetek:)

Úgyhogy kiválasztottam a mocsári nefelejcset és megpróbáltam papírra vetni. 

Sok-sok-sok éve nem rajzoltam. Mókás volt megpróbálni visszaadni a kiválasztott képet. De nagyon élveztem. 

A végeredmény meglehetősen vicces, de nem bánom. Jól esett ezzel foglalatoskodni.

Elcsigázódtam

Elegem van az éti csigákból:((( Mindent megesznek, a krumplit, brokkolit, mindent, amit érnek:(((

Ennyi az annyi

Befejeztem az utolsó simításokat is. Kész vagyok a babaköszöntő kis csomagommal. Izgatott vagyok, remélem tetszeni fog:)

Majdnem kész vagyok:)

Tele vagyunk vitaminnal:))

A mai eper termés:)

Ez pedig az 1. szem málnánk!! Juhuuu! Legyen belőle még nagyon sok!!

 

Szép a világ

Ez a gyönyörűség fogadott tegnap a tanyán. Lila virágtenger. Olyan szépséges volt!

Ezt még gyakorolni kell

Hamarosan megszületik a kis barátném babája. A tervezett ajándékok elkészültek, már csak az utolsó simítások vannak hátra. A takaró horgolás után maradt még egy kis fonál, gondoltam megpróbálkozom a sapka és kis cipő készítéssel. Egy-egy youtube video alapján készültek. Nem vagyok boldog. Újszülött méretet készítettem, de annyira manókák lettek. Valószínű csak játékbaba ruhák lesznek. Mindegy, nem szomorkodom, legalább megpróbáltam:)

Öröm morzsák

Minden napra jut egy kis ajándék.

Préselek

Sok-sok minden egyéb mellett a préselt növénykék is nagy kedvenceim. A férjemtől mindig megkapom, ha elővesz egy-egy atlaszt vagy lexikont és kihullik belőle pár, hogy megint teleraktam őket levelekkel, virágokkal. Ez van, ezek a vastag könyvek kiváló prés kellékek:))

Ezt a problémát igyekeztem orvosolni egy növényprés készítésével. Szereztem egy nagy rajztáblát, melyet már csak ketté kellett vágni és kifúrni, venni hozzá kapupánt csavart és már kész is az eszköz. Még kartonpapírokat kell bele vágnom és teljesen kész is a mű. Addig is a kis növényhatározó helyettesíti a kartonokat és teszteli az új eszközt:)

Jaj, úgy örülök neki! A pipacsok, búzavirágok már ebben vehetik fel új formájukat.

Szervác, Pongrác, Bonifác

Szerencsére fagyot nem hoztak, viszont esőt, hideget igen. Nálunk vasárnapig esett az eső, esténként pedig úgy lehűlt a levegő, hogy látszódott a leheletem. Mikor máskor kellett nekem paradicsomot ültetni, mit ilyen időben. De eddig úgy tűnik nem lett a kis palántáknak bajuk. 

Hétfőn viszont eltűntek a felhők, ragyogó napsütés és gyönyörű kék ég volt egész nap. Az eső miatt kicsit át kellett terveznem a tennivalók listáját, a sok kinti teendőt felváltotta a benti. Csak csiga ellenőrző hadjáratra mentem ki néha néha. A kis dögök egyre közelebb merészkednek az érő eperhez. 

Két szemet már sikerült megkóstolni. Nagyon finomak! Pár napon belül, ha kicsit megsimogatja őket a napocska, egész jó kis adagot tudunk szüretelni.

A veteményes többi lakója is szépen növöget. Talán a frissen telepített málnán is lesz pár szem.

Tegnap a csodás időt kihasználna tettünk egy 10 km-es sétát az ebzettel a környéken. Olyan szép volt minden, az út széle tele vadvirággal, a levegőben bodza és akác illat. Tényleg gyönyörű volt.

Kis kutyám is nem győzött szimatolni, hemperegni a fűben. Úgy bírom ilyenkor a fejét, szinte nevetve szaladgál, hogy de szép az élet:)

Mindig van minek örülni

Kinyíltak az első rózsák. A Gertrude Jekyll kezdte a sort, mint az elmúlt évben is.  Olyan szépséges, nagyon szeretem.

A csillagfürt is lassan kibontja szirmait. Nagyon lassan, de talán terebélyesedik a bokor. Ilyenkor mindig látok egy-két minurka csillagfürt baby-t, de ezek őszre eltűnnek:(

A reggeli csigamentesítő hadjárat során felfedeztem egy iruló-piruló epret. De jó lesz végre enni belőle:)) 

Ez pedig a kis romkertem, így fotón elég lepukkantnak látszik, tudom, az az omladék házfal nem túl dekoratív. De ez az én kis álomkertem:) Nagyon szeretem. Minden nap megajándékoz retekkel, spenóttal (amit nem is értek, miért nem salátának ettem eddig), miegymással. Ha eltűnik a felhalmozott földkupac az emelt ágyások mellől, a helyére bekerül még két ágyás. Alig várom:)

Na és a kevésbé dekoratív rész. Tegnap erre értem haza. Ez lett a leendő garázsunkból. Az udvarunk ismét csatatér, megkezdődött a garázs projekt.

Amitől sokkot kaptam, hogy mégis levették a tetőt és elbontották az egészet, mivel eddig azt hajtogatta mindenki, hogy ha ezt a lépést megteszik, összedől a szomszéd háza. Úgyhogy enyhe gyomorideggel feküdtem le, de omlás mentes éjszakánk volt, remélem talpon is marad!!!