A tanyaszomszédunk mondhatni teljesen magára hagyta a területét. Évek óta nem gondozza az épületet és a területet sem. Nem értem miért jó valakinek, hogy hagyja lepusztulni az értékeit. Na mindegy, ez az ő dolga.
Viszont a területen van pár vénséges gyümölcsfa, melyek még mindig nem adták fel a reményt és évről-évre hozzák terméseiket. Felhatalmazást kaptunk a szomszédtól, hogy nyugodtan szedjünk róluk, őtőle úgyis ott megy tönkre az egész, nem érdekli. Na egy ilyen csemegézésnek volt az eredménye a cseresznyefáról való lepottyanás. Van egy meggyfa is, ami hasonló korhadt állapotban van, ezért erre már nem mertem felmászni. Csak nyújtózkodva szedegettem, amennyit elértem. Sikerült levadászni egy jó nagy tálnyit. Legalább ennyi a sokból nem megy kárba. Gondolkoztam, hogy mit készítsek belőle. A befőtt, szörp és lekvár között vacilláltam. Végül, a kettőt egy csapásra variáció győzött. Úgyhogy szörp és lekvár készült. 2-3 napig hagytam állni a kimagozott, lecukrozott meggyet. Majd jól kinyomkodtam, leszűrtem. A levet jó sok cukorral egy pici citromlével összefőztem. Nem tudok pontos arányokat, csak kóstolásra csináltam. De úgy gondolkoztam, hogy jóval édesebb legyen, mint ahogy alapból ízlene, mert felhígítva akkor lesz megfelelő (a bodzánál 1-1 arányban ment a lé és a cukor, itt azért ennél kevesebb cukrot használtam).
A gyümölcshúsból pedig lekvárt főztem. Így, lé nélkül pikk-pakk megvolt az egész. Ebbe is csak kóstolás alapján raktam cukrot illetve egy pici citromlevet, hogy szép élénk maradjon a színe. Miután összeforrt, kifényesedett belekanalaztam üvegekbe, fejre állította őket és mentek dunsztolódni
Nem sok, de legalább pár sütire való kijön belőle:)